Dominique: AZTÁN MEGÁLL A LÁNY ELŐTT
Fatiguée: GYENGÉDEN KÉZEN FOGJA ŐT
Dominique: A FORRÓ NYÁRI DÉLUTÁN
Fatiguée: ZUHOGNI KEZD... ÜGYET SE VETNEK RÁ...
Ketten: CSAK MENNEK ŐK BOLDOGAN TOVÁBB,
MÍG PEREG A FILM
A VÁSZNON DOBOG ÍGY KÉT SZÍV
Dominique: PERSZE A VALÓSÁG, AZ KICSIT MÁS
Fatiguée: A VÉGÉN SOHA NINCS MELLETTED TÁRS
Dominique: NINCS ZENEKAR, MI ALÁFESTENÉ
Ketten: MIKOR A SRÁC ELINDUL KIFELÉ
DE TE CSAK NÉZD BOLDOGAN TOVÁBB,
MÍG PEREG A FILM
MERT CSAK A VÁSZNON DOBOG ÍGY KÉT SZÍV
Dominique: HOL VAN AZ ÉLETBEN A HAPPY END?
Fatiguée: BÁRMI KIS REMÉNYSUGÁR HOL DERENG?
Dominique: SOKSZOR A TÖRTÉNET SEM LOGIKUS
Fatiguée: IGAZ, HOGY NEM HÚZ LE A KRITIKUS...
Ketten: AZÉRT CSAK ÉLJ BOLDOGAN TOVÁBB,
MÍG PEREG A FILM
MERT CSAK A VÁSZNON DOBOG ÍGY KÉT SZÍV
( Ahogy a dal véget ért, kétszer hosszan, hangosan csengetnek )
Dominique: Mon dieu, ez már a második figyelmeztető? Merde!
( gyorsan leül )
Fatiguée: ( szintén leül ) Igyekezz sminkelni! Nincs sok időd a
belépődig.
Dominique: ( egymás mellett ülnek, a közönséggel szemben, egy képzeletbeli
tükör előtt, és sminkelnek ) Nyugi. Lehet, hogy a te arcodnak
három csengetéssel előbb kell nekiállni, az enyémnek elég egy is.
Fatiguée: Amilyen szerény vagy, olyan tapintatos.
Dominique: Egyébként is, ha kések, J.P.P. elszórakoztatja őket az új dal
első két hangjával. ( cinkosan összenevetnek. Közel vannak
egymáshoz. A hangulat megváltozik )
Fatiguée: Te küldted, ugye?
Dominique: Mit?
Fatiguée: A csokrot.
Dominique: ( zavartan félrenéz ) Én, ugyan ... nevetséges...
Nyilván valamelyik vendég...
Fatiguée: ( szelíden félbeszakítja ) Ne. Ne. Végig tudtam.
Dominique: ( nem játszik tovább ) De honnan?
Fatiguée: ( kiveszi a kártyát, kissé mulat rajta ) Hány férfit ismersz, aki
levendulaszínű tintával ír szerelmes üzenetet egy hölgynek?
Ráadásul a te kézírásoddal. ( lassan kettétépi a levelet )
Dominique: Jaj, Fatiguée, csak fel akartalak vidítani. Azt gondoltam, ha azt
hiszed, hogy egy titokzatos férfi érdeklődik irántad, talán
hamarabb elfelejted Gastont. Szóval, amíg a számodat csináltad,
kirohantam az utcára, és...
Fatiguée: Vettél nekem egy csokor gyomot.
Dominique: Az előbb még virág volt.
Fatiguée: Akkor még azt hittem, egy titkos hódolómtól van.
( szünet. Fatiguée cigarettára gyújt ) Dominique, te tényleg azt
hitted, Gaston olyan fontos volt nekem? ( mosolyog, a fejét
ingatja ) Kicsit bánt, ahogy lelépett, de az nem, hogy megtette.
( szünet ) Volt egy fiú, egyszer. Sok-sok évvel ezelőtt. Na , az fájt.
Dominique: Mi lett vele?
Fatiguée: Szép lenne azt mondani, hogy meghalt a háborúban, vagy hogy
egy afrikai felfedezőkörúton repülőgép-szerencsétlenség érte.
De mint a legtöbb csalódás az életben, ez sem túl drámai.
Gyakorlaton voltam a Comedi Francaise-ben, ő meg a Chat
Noirban volt főpincér. Ne mondd el senkinek, de vasárnap
esténként – amikor szabadnapunk volt – odajártam, hogy
ötleteket lopjak a nagy Mistinguett-től. Komolyan mondom, az a
nő biológiai csoda volt. Hatvanöt évesen olyan lábai voltak,
hogy Rodin se faragott szebbet.
Dominique: Hatvanöt?
Fatiguée: Egy perccel se volt fiatalabb.
Dominique: Gyűlölöm.
Fatiguée: Én is gyűlöltem. Mindegy, ez a főpincér hevesen érdeklődött.
Minden este foglalt nekem egy kis asztalt, hátul a sötétben,
ahol jegyzetelhettem, és senkise látott. És mindig friss orchidea
volt az asztalomon. "Csakis az ön kedvéért, mademoiselle" –
mondta. A többi asztalon mindenhol gyertya égett, de virág nem
volt sehol. Aztán elkezdtünk randevúzni, napközben, amikor
nem dolgoztunk, és ez így ment több mint két évig. Egyszer egy
szombat este, váratlanul elmaradt az előadás a színházban.
Pénzügyi problémák, vagy valami ilyesmi, sose derült ki. Úgy
döntöttem, lemegyek a Chat Noirba, és meglepem őt. És ott ült
egy lány... a helyemen. Hátul, a sarokasztalnál, amin friss
orchidea virított. ( szünet ) És aztán – szegény
embert az ág is húzza – másnap mi történt? A Comedi Francaise
egy csomó embert elküldött. ( csettint az ujjával ) Így. ( szünet )
Hirtelen ott álltam... munka nélkül... pénz nélkül... főpincér
nélkül. Csak egy borfoltos kis noteszom volt, tele trükkökkel,
amiket a nagy Mistinguett-től loptam. Szerencsére Leplée
akkor nyitotta ezt a sármos kis lokált, és bizalmat szavazott egy...
Dominique: ( kedvesen húzza ) Kirúgott színésznőnek? Egy rongyos
állástalannak?
Fatiguée: ( nevet az élcelődésen ) Őszintén szólva nem voltam elájulva a
lehetőségtől, de azt gondoltam, legalább néhány hétig kihúzom.
Addig se kell félni a farkastól. Aztán a néhány hétből fél év lett.
És ahogy jött a sok félév sorban, megszoktam, hogy nem félünk a
farkastól. ( utolsót szív, kifújja, elnyomja a cigit ) Charles.
Dominique: Mi?
Fatiguée: Így hívták.
Dominique: A főpincért?
Fatiguée: ( mosolyogva gondol vissza. Maró gúnnyal: ) Nem. A farkast.
( átrakja a virágot Dominique-nak ) Tessék. Ezt tartsd meg.
"Ajándék önnek, mad'moisellle."
Dominique: ( megértően ) Legalább nem orchidea.
Fatiguée: ( hogy feldobja a hangulatot ) Ha már a farkasoknál tartunk,
kíváncsi vagyok, mit csinál Leplée a rendőrségen.
Dominique: Én meg arra, hogy mit szólna a műsorunkhoz.
Bármit megadnék érte, ha látnám az arcát!
Fatiguée: ( a bajsza alatt ) Azt meg is kapod most.
Dominique: Mit mondasz?
Fatiguée: Egy túróst. Azt mondtam, egy túróst.
Dominique: ( szótagolva, lassan ) Túróst? ( szünet ) Furcsa kifejezés.
Fatiguée: Ez egy magyar étel. Újabban érdekel a magyar konyha.
Dominique: A magyar konyha, vagy az a jóképű magyar fickó, aki
mindennap itt ül?
Fatiguée: ( sejtelmes mosoly ) Imádom azt a nagy bajszát.
Meg a nagy étvágyát.
Dominique: Persze azt ígérte, hogy elvisz magával...
Fatiguée: Na és ha igen? Egyébként isten ments, hogy Leplée felbukkanjon.
Szörnyű lenne.
Dominique: Az biztos. Páros lábbal rúgna ki minket. Mihez kezdenénk?
Hova mennénk?
Fatiguée: Jaj, Dominique. Miről beszélsz? Neked aztán tényleg könnyű.
Még mindig jó alakod van. Bárhová elmehetsz táncolni.
Ráadásul többet keresnél ennél az éhbérnél, amit Leplée-től
kapsz.
Dominique: Egyedül nem mennék sehova, Fatiguée. Megszoktam, hogy
partnerrel dolgozom.
Fatiguée: Hát akkor lassan ideje leszokni róla. Dominique, nézzünk
szembe vele, előbb vagy utóbb szét kell válnunk. Nem sok
mulató van Párizsban, ahol egy kirúgott, a szakmából
kiszédült tragika is kell egy ex-balett táncosnő mellé.
Dominique: Akkor mihez kezdesz?
Fatiguée: Ki tudja. Azt tudom, mit nem akarok. Ha itt hagyom
Leplée-t, abbahagyom a szakmát. Belefogok valami teljesen
másba. Új életet kezdek. Messze Párizstól és a piszkos
mulatóktól. Talán tudom is, hol. ( három csengetés hallatszik )
Dominique: Oh, merde! Mindig fél perccel hamarabb csönget, mint kéne.
( felugrik, a színpadra vezető kijárathoz megy. Kicsit dühös és
ijedt, hogy elveszítheti Fatiguée-t, majdnem elsírja magát, de nem
hagyná, hogy lássák rajta ) Hát ha azt hiszed, hogy fogod magad,
és eltűnsz az életemből, huss, mint azok a híres szeretőid, ( már
inkább dühös, mint szomorú ) akkor csak annyit mondok neked,
mademoiselle: ( határozottan az ajtóhoz megy ) Egy túróst.
( kimegy )
Fatiguée: ( vágyakozva ) Egy túróst. ( szünet ) Jaj, Dominique. Ha tudnád. |
|