SZÖRNYŰ LÁRMA, MEGINT ÁLL A BÁL,
MIT A FÖLÖTTEM LAKÓ CSINÁL
AZ MÉG NEM BAJ, HOGY HARMONIKÁS,
DE HÁT KÖNYÖRGÖK! VÉRDILETTÁNS!
MINDEN ESTE, ÚGY FÉL NYOLC KÖRÜL
EZ AZ ÉDES KIS JACQUES NEKIÜL
NEKI NINCS, AKI CSÓKOKAT OSZT
EZÉRT ÖLÉBE VESZ EGY DOBOZT...
ÉS CSAK NYÚZZA, HOGY "LA LA LA LA LA LA LA"
EZT NYEKERGI
FOLYTON "LA LA LA LA LA LA LA",
MINT EGY BESÓZOTT VERKLI
TÁN A NAPFÉNYES NYÁR
ÉS A SOK KIS MADÁR FELVIDÍT? NE HIDD!
MERT A "LA LA LA LA LA LA LA LA LA" BELÉDHASÍT
ÉN CSAK TŰRTEM A TŰRHETETLENT
OLYAN BÉKÉSEN, AKÁR EGY SZENT
DE A NYEKERGÉS AGYAMRA MENT
VÉGÜL VETTEM EGY SZÉP REVOLVERT
ESTE HALLOM, HOGY KATTAN A ZÁR
"PICIM, REMÉLEM, IMÁDKOZTÁL"
MEGY A HANGSZERHEZ, KIÁLTOK: "ÁLLJ!"
EGYÜTT NYÚLTUNK FEGYVERÜNK UTÁN
HÚZNI KEZDI, HOGY "LA LA LA LA LA LA LA"
HÁT KINYÍROM
MÍG Ő "LA LA LA LA LA LA LA" –
PÁRSZOR ELSÜLT A COLTOM
ÚGY ELDŐLT, MINT EGY ZSÁK
VISSZA NEM TAPSOLTÁK EZT A JÓ FIÚT
AZNAP SZEGÉNY KIS JACQUES ÉS A
LALALALÁJA KIMÚLT
MÍG A TÁRGYALÁST VÁRTAM OTT BENT,
NÉHA DÚDOLTAM EGY KIS CHOPINT
HIDEG CELLÁMBAN Ő VOLT CSAK TÁRS
DE LEGALÁBB NEM EGY HARMONIKÁS
VÉGRE KÉRDI A BÍRÓ: "MIÉRT?
MIT TUD FELHOZNI MENTSÉGEKÉNT?"
"TISZTELT BÍRÓSÁG, BŰNÖS VAGYOK.
MÉGIS, HIGGYÉK EL, NYOMÓS AZ OK!"
ADDIG NYÚZTA, HOGY "LA LA LA LA LA LA"
MÍG DÜHBE JÖTTEM
Ő CSAK "LA LA LA LA LA LA LA" -
KÉREM, ÉN MEG CSAK LŐTTEM
ENNYI ELÉG IS MÁR
MERT A BÍRÓ FELÁLL, RÁM NÉZ ÉS ÍGY SZÓL:
"VÁDLOTT, ELENGEDEM,
EZ JOGOS ÖNVÉDELEM, TISZTA SOR!"
ÉS MOST "LA LA LA LA LA LA LA" MINDEN GONDOM
OLY PARÁNY
ÉS MOST "LA LA LA LA" - EGYBŐL EGY FELMENTÉS, NEM ROSSZ ARÁNY
TALÁN KURTA A VÉG,
AHHOZ ÉPPEN ELÉG, MA CHÉRIE, HOGY LÁSD:
SIMÁN MEGÚSZHATOD,
HOGYHA KINYÍRSZ EGY HARMONIKÁST!
Dominique: ( jön, ruhája fölött egy férfizakót visel. Előrejön a színpad széléig
és ellopja a Fatiguée-nak szánt tapsot. )
Merci! Merci beaucoup, mes amis.
Fatiguée: ( először észre se veszi, aztán rájön, hogy mi folyik )
Mit képzelsz magadról, hogy learatod a tapsomat?
Dominique: ( észreveszi, hogy az ő boája van Fatiguée-n )
És te mit képzelsz magadról, hogy learatod a boámat???
( elveszi és magára tekeri )
Fatiguée: Nem arattam le. Csak kölcsönvettem.
Dominique: Tres bien. Akkor én is csak kölcsönvettem a tapsodat. Tessék.
( unottan tapsolni kezd ) Vissza is kapod.
Fatiguée: ( Dominique-nak ) Őt évig voltam a Comedie Francaise-ben,
Végigkínlódtam három évadot és négy karmestert az Opera Comique-ban! És miért? Hogy kitoljon velem egy balettpatkány, akit az Orosz Állami Balettből is kidobtak.
Dominique: Nem dobtak ki! Ez nem igaz! Saját elhatározásból távoztam.
Fatiguée: Én nem így hallottam.
Dominique: Mert hogy hallottad?
Fatiguée: Úgy, hogy a balettmester kirúgott, mert nem akartad megmutatni
neki ( egyúttal mutatja is ) a grand jeté-det.
Dominique: Persze, a hálószobájában!
Fatiguée: Te liba! Soha nem viszed semmire, mert nem tudod, hogy kinek
kell, és kinek nem kell megmutatni a grand jeté-det. Van, akinek
kell, pedig nem is esik jól.
Dominique: Te megmutattad volna a vén szatírnak?
Fatiguée: Viccelsz? Hogy az állásomat megtartsam?
Lementem volna hídba is!
Dominique: A vén szatírnak is pontosan erre gondolt. ( szünet )
Na jó, figyelj. Belefáradtam az utazásba. Öt év hosszú
idő távol Párizstól. ( vágyakozva ) Emlékszem, amikor elindultam
Moszkvába. Az első zötyögős, fagyos vonatút olyan romantikus
volt. Azt gondoltam, én vagyok a legszerencsésebb lány egész
Európában. De a negyedik-ötödik út? Az már csak zötyögős és
fagyos volt. És azok a mocskos szállodák. Azoknál már csak a
szállodaigazgatók voltak mocskosabbak. Nem, Fatiguée, vissza
kellett jönnöm. Saját apartment-t akartam, saját fürdőszobával,
saját poloskával.
Fatiguée: Nem az volt a baj inkább, hogy amíg te a poloskákat kergetted
az ágyadból, a bőröndödbe halkan bemásztak bizonyos értékes
ikonok?
Dominique: Az nem úgy volt! Egyébként, kit érdekel? Elhoztál a
meghallgatásra Monsieur Leplée-hez, aki – mindkettőnk
szerencséjére – már túl van az életveszélyes koron. És a többi,
( kicsit színpadiasan, a közönségnek játszva ) ahogy mondani
szokás, már történelem! Dominique Joli újra Párizsban,
( a boával illusztrálja a következő mondatot ) és a saját
tollával ékesen. És az orosz balett ( elhessenti magától )
elmúlt, konyec. Az elvtársak nem fognak több vodkát rám
locsolni.
Fatiguée: Vodka vagy konyak! Mit számít, mit isznak? Mind egyforma.
Dominique: ( a közönséghez ) Szegény Fatiguée, Még mindig azután a disznó
Gaston után sóvárog. Szörnyű, én megértem.
Fatiguée: Ahogy te tévedsz. ( nyugodtan ) Eszem ágában sincs
sóvárogni. A falusi fejőlányok sóvárognak, meg a sápadt
titkárnők sóvárognak. Az ilyen nők, mint én odacsapnak!
( hirtelen kirobban – a közönség felé ) Milyenek vagytok, ti
férfiak? Gyávák vagytok!
Dominique: És szívtelenek!
Fatiguée: És nevetségesek!
Dominique: Mondd csak meg nekik, Fatiguée!
Fatiguée: ( egyre jobban belejön ) Lehazudjátok a csillagokat az égről, aztán leléptek. Nem! Ha soha többet nem látok férfit az életemben,
nekem már az is jó! ( ahogy ezt kimondta, J.P.P. érkezik egy
zakóval ) Megint te! ( elveszi a zakót ) Írj egy dalt, te puhatestű!
( J.P.P. a zongorához megy, leül és egy drámai moll arpeggiót
játszik )
Dominique: ( dühösen kiáll J.P.P. mellett ) Fatiguée! Legyél kedves hozzá!
J.P.P. más, mint a többi!
Fatiguée: ( egyetértően felnevet ) Az igaz! Annyira más, hogy az már
mindegy is. ( J.P.P. gúnyos pillantást vet rá. Fatiguée őszintén,
de szárazon folytatja ) Na jó. Ő tehetséges. Maradhat. A férfi
egyetlen mentsége...
Dominique: ...ha tud valamit
Fatiguée: Persze akkor is lelép. |
|