MONDD: "JE T'AIME",
MON CHER MONSIEUR
AZT MONDD NEKEM:
"TE DRÁGAKŐ!"
BECÉZGETÉS,
AZ MÉG KEVÉS
HÁT MONDD: "JE T'AIME"
S VÁR RÁNK A BOLDOGSÁG!
KÉT HÉT LEGALÁBB...
MÁS ITT MÁR AZ ÁGYBA VÁGYIK, ÉS JOGGAL
MEGKAPSZ TŐLEM MINDENT BŐVEN,
DE LÉGY KÖLTŐIBB EGY FOKKAL...
ÉS MONDD, NEM ÉLHETSZ NÉLKÜLEM,
MONDD, HOGY SZERETSZ,
MONDD: "JE T'AIME"
HÁT VÁROM SZAVADAT
NINCS MÁS FELADAT
TENGERT SÍRNI, VERSET ÍRNI, AZT NEM KELL
MOST KELL ÉLNED
Ó, HOGY TÉVED, KI JÁTSZIK CSAK
HIDEG FEJJEL
HÁT JÁRJON ÁT A SZERELEM
MONDD, HOGY IMÁDSZ!
MONDD, HOGY KÍVÁNSZ!
MONDD, HOGY SZERETSZ!
MONDD: "JE T'AIME"!
Fatiguée: ( belép, egy átlagosan ronda boával. A következő mondatok alatt
Dominique megrökönyödve bámulja. ) Ó, látom, Dominique dala
elnyerte a tetszésüket. Trés bien. Trés bien. Még sok örömet fog
szerezni maguknak. Minden tekintetben...
( észreveszi Dominique-ot ) Qu'est-ce que c'est, ma chére
Dominique? Olyan képet vágsz, mint Hamlet, amikor meglátta
a papája szellemét. Valami furcsa van rajtam?
Dominique: ( közelebb megy és jobban megnézi ) De hát te nem...
( két kézzel köröz a saját nyaka körül ) ...Oui. Valami nagyon
furcsa. Nem az, amit látok, hanem amit nem látok. Vagyis...
furcsa, hogy nem látom.
Fatiguée: ( tudja, mi folyik, de nem árulja el magát ) Értem. ( szünet )
Akkor talán itt az idő, hogy te is tarts egy kis szünetet. J.P.P.,
vidd a mi kis meglepett verebünket az öltözőbe, és adj neki
egy pohár konyakot. Kicsit ideges az első bevetésen.
Dominique: De nem vagyok ideges, Fatig...
Fatiguée: Nem baj. Egy pohárka nem fog megártani. ( Mindkettőjüket
kikíséri, Dominique-ot gyengéden kilöki az ajtón. ) A bientot.
( Pillanatig vár, amíg hallótávolságon kívülre kerülnek.
Visszamegy a zongorához. Leveszi a ronda boát, felnyitja a
zongorát, és belehelyezi. Majd kivesz egy csodás zebracsíkosat.
Egy elegáns gesztussal magára dobja. ) Na! Mindjárt jobb!
Kedveseim, ne is törődjetek Dominique-kal. Kicsit magának való, és kész. Ismeritek azt a régi görög sztorit Narcisszuszról? Nem? Tudjátok, amikor a srác szerelmes lesz a tükörképébe... Mindegy... Cseréljük ki a nevet Dominique-ra et voilá! Ugyanaz a történet. Jaj, én szeretem Dominique-ot. Ne higgyétek, hogy nem. Olyan nekem, mintha a kishúgom lenne, aki az agyamra megy. A legjobb barátok vagyunk. De már anyám megmondta, a barátok olyanok, mint a sajt: sokfajta van, de a legjobb mindig egy kicsit buggyant. Nem fog balhézni, ha felveszem a boáját. Nem is hordja. Még az előadás előtt elcsentem, ő meg észre se vette. Hát mennyi vizet zavarok vele? Ráadásul ma este a legjobb formámat kell hoznom. Na jó, Dominique és JPP még nem tudják, de ma este, műsor után itt hagyom a kabarét. Sőt, már a vége előtt. Nem, barátaim, ti ezt nem értitek – estéről estére valaki más számait énekelni... ez megöli a lelket. Ez rosszabb, mint kiállni a sarokra. Na...emlékeztek, hogy ő nem akart pénzt adni a főfelügyelőnek? Hát én viszont adtam neki, hogy mielőtt a műsornak vége, engedje el Leplée-t. Ő látja, hogy kijátszottuk, és mielőtt kirúgna mindkettőnket, magamra vállalom a felelősséget, és távozok. Elviszem a balhét. Tudom, mit gondoltok. Minek ez a hajcihő? Simán leléphetnék. De tudjátok, mes amis, nem tudnék szó nélkül kisétálni. Dominique sose bocsátana meg. Ez így tiszta ügy. Ő megtarthatja a munkáját, én meg új életet kezdhetek. Ezért kell ma a zebraboát viselnem – a hattyúdalom miatt. (JPP visszajön)
Á, JPP, menetrendszerűen, mint a rabszállító autó. És most, mes dames messieurs, ha már itt tartunk, jöjjön egy édes dal, amit anyámtól hallottam... rögtön miután kiengedték a dutyiból.
|
|