Dominique: BÚS DAL, MI SZÍVET TÉP
MOST EZT ZABÁLJA MINDENHOL A NÉP
MERT ÉP DAL NEM KELL NEKIK
ÉNEKELJ SZÉP DALT, ÉS MUNKÁD ELVESZIK
LÉGY MODERN MŰVÉSZ, LÉGY MÉLABÚS
VÁLJ DEPISSÉ, HOGY EGY KISSÉ
ELŐBBRE JUSS
Fatiguée: HÍG DAL, SILÁNY, AVITT,
MI KÉTSÉGBEESÉSBE NEM TASZÍT
CSAK VÍG DALT NE ZÖNGICSÉLJ,
MERT HOLNAP MÁR A KOLDUSTÓL
KELL KÖLCSÖNKÉRJ...
LÁSSÁK, HOGY SZENVEDSZ, HOGY FÁJ NEKED
KÜLÖNBEN MAGADAT, SZIVEM, MEGNÉZHETED
MONDJ KOMOR GYÁSZÉNEKET
MŰVÉSZET MÁS NEM LEHET!
HORDJ FEKETÉT
Dominique: MINTHA ÉPP
Ketten: ELLÖKNÉD ÉLETED
Dominique: HA KELL, JACQUES BRELT ÉNEKELJ
JÖHET MÉG BRECHT ÉS A WEILL
Ketten: MEGÚSZHATSZ JÓ SOK KANYART,
HOGYHA MEGTANULSZ PÁR FANYAR DALT
BÚS DALT ÉS SEMMI MÁST
HISZ NEM KELL, HOGY A SAJÁT SÍROD ÁSD...
BORÚS DALT, MI MÉLYBE RÁNT
MINDEN, MI BÁJOS, AZ PASSZÉ ÉS ZSENÁNT
KÖNNYEKBEN ÁZVA, VAD ÁTKOK KÖZT
LESZ SZERZŐDÉSED, JÓ SOK FELKÉRÉS, CSAK GYŐZD
AKIT A LÉT MEGVISEL,
LETARGIÁBAN HEVER
LÉLEKHARANG
FOJTOTT HANG
LESZ BITANG NAGY SIKER
A KRITIKA RÁDHARAP
HOZSANNÁT ZENG MINDEN LAP
RAJONGÓ HAD SZTÁRNAK TART
TESSÉK, FOGD A BÖLCSEK KÖVÉT:
- ÍGY LEHETSZ CSAK ÖVÉK –
DALOLJ NÉHÁNY SÖTÉT DALT!
Dominique: Hát akkor beszéljünk a férfiakról. Hogy van az új pasid?
Fatiguée: De Dominique! Hogy kerül ez ide? Beszéljünk másról!
Dominique: Furdal a kíváncsiság! Tessék elmondani mindent!
Tényleg, hány éves is?
Fatiguée: Nem vagy valami tapintatos!
Dominique: Irigykedem. Ennyi az egész.
Fatiguée: De miért?
Dominique: Mert hamvas. Érdekes. Csak érett nőkre bukik minden hamvas
fiú. A fiatalabb lányok meg kénytelenek beérni dörzsölt,
önző, vén stricikkel.
Fatiguée: Gaston? ( dühösen ) Hamvas? Ő?! Undok, szemét, aljas,
rohadt gazember! Kidobtam, amikor lebukott Jeanette-tel.
Svájci csokival meg amerikai cigivel akarta kiszúrni a szemem, közben meg azzal a vámos lotyóval kavart.
Dominique: Na ne!
Fatiguée: Szerinted honnan vette a csokit meg a cigit?
Dominique: ( együttérzésből dühös ) Férfiak! Köpni tudnék.
Fatiguée: ( hirtelen álmatagon, elhomályosuló tekintettel ) De olyan
szép volt. A hangja akár egy szimfónia, a teste egy rapszódia,
a lelke...
Dominique: ... egy szünetjel.
Fatiguée: ( még mindig olvadozik ) Gondolod, hogy érdekelt a lelke,
amikor megcsókolt?
Dominique: ( vigasztalóan ) Hidd el, jobb lesz nélküle. Millió férfi van
még Párizsban.
Fatiguée: Ezt vegyem vigasztalásnak? Hogy még egy millió ilyen disznó
járkál odakint? Nem, Dominique, fini! C'est tout! Elegem van a
l'amourból. Ez nekem fárasztó. Ráadásul unalmas is. Folyton
ugyanaz a nóta... Mint azok az ostoba dalok a világháború előtt
- az első világháború előtt... - volt bennük minden, kék ég, ezüst
hold, vérvörös rózsa, és egyéb merde. Ha az embertől
megkérdezik, hány éves, megszámolja a születésnapjait. Én a szerelmi csalódásaimat számolom meg. És elosztom kettővel. Tavaly ott volt Marcel és André. Tavalyelőtt Pierre és Philippe. Azelőtt Michel, Antoine és Grégoire.
Dominique: Tényleg? Egy évben három?
Fatiguée: Szökőév volt. Volt egy plusz napom.
Dominique: ( Teljesen megérti Fatiguée logikáját ) Ah, oui. Persze.
( kis szünet ) De hát, Fatiguée, te is ugyanolyan jól tudod, mint
én, hogy néhány hét, egy hónap múlva jön egy jóképű fickó,
beszambázik a Chez Leplée-be, meghív egy koktélra, vagy
inkább te hívod meg őt – és itt vagyunk megint – ugyanaz a
nóta: kék ég, ezüst hold, vérvörös rózsák.
Fatiguée: Merde! Moi ugyan nem! Gaston után végeztem velük.
( hirtelen megint olvatag ) Tudod mi hiányzik a legjobban?
Dominique: Mi?
Fatiguée: Az amerikai cigaretta.
|
|