Ketten: ITT MA ÖNÖKÉ KÉT COQUETTES
KÉT KIS CSUPASZÍV SANZONETT
DE A MUNKAHELYÜK NEM A VARIETÉ
CSAK EGY PÁRIZS-SZÉLI KABARÉ
ITT MI LEHÚZTUNK SOK ÉVET
ÍGY A MŰBAZSAJ NAGYON MEGY
PERSZE NEM LÁTSZIK A KÍN,
MERT AZ ÉLET RÓZSASZÍN...
VAN ITT MINDENFÉLE SZÁM,
ÉS MI TÁLCÁN HOZZUK
A KEDVES VENDÉG
BÁRMIT KÍVÁN
MA EZ MEGY:
"KÉT KAROD, HA ÁTÖLEL,
AZ ÉN KAROM FELEL..." ÉS A TÖBBI.
KÉT KIS ARANYOS CREPE SUZETTES
DALBA ÖNTI A LÉNYEGET:
AMI FÁJ, AMI VONZ
AMI KLASSZ, AMI TORZ
AMI SNASSZ, AMI KINCS
AMI VAN, AMI NINCS...
ITT, EGY FÜSTÖS, KÉTES, KOSZLOTT-FOSZLOTT,
PÁRIZS-SZÉLI BŰNTANYÁN
Dominique: Bon soir, mes amis! Bienvenus! Isten hozott a Chez
Leplée-ben. Ó, milyen sokan vannak! Ez kedves!
( Fatiguée-hoz ) Ma vastagok leszünk, Fatiguée.
Betegre keressük magunkat!
( a közönséghez ) Drágáim, gőzöm sincs, maguk kicsodák,
de én remekül fogom érezni magam.
Fatiguée: ( finom türelmetlenséggel ) Dominique!
Dominique: He?
Fatiguée: Haladjunk!
Dominique: ( némi bűnbánattal ) Oui.
JE M'APPELLE DOMINIQUE
ALLO ÉS BON SOIR, MONSIEUR
ÖN MA OLY MAGNIFIQUE,
HOGY AZ SZINTE FÁJ, MONSIEUR
Fatiguée: JE M'APPELLE FATIGUÉE
SEMMI KEDVEM NINCS, MONSIEUR
FŐLEG ÍGY ÉJFÉL FELÉ...
DE EZT HAGYJUK IS, MONSIEUR
Ketten: ITT SENKI NEM KAP JENKI DALT
A BENDZSÓ RÉM CIKI
ÉS PARDONNEZ MOI,
ITT NEM LESZ CHATTANOOGA CSUCSÚZÁS
HUÚ-HÚ, PAS DU TOUT!
MERT BIZONY EZ PARIS! HÍÍÍ!
FELDOB TITEKET KÉT GRISETTES
BÁR A FŐNÖK ITT NEM FIZET...
ÉLNI KÉT CIGI KÖZT – HÁT VICCES EGY HECC...
MÍG E ZUGBAN MEG NEM ÖREGEDSZ
DE MI KACAGUNK AZÉRT IS
ESSEN KI AZ A PROTÉZIS!
TALÁN KÉR, AKI LÁT,
ADJUNK MÉG REPETÁT
LEHET, SZÓL: "POFA BE!
NEM JÖVÜNK IDE SE!"
ERRE MI FÜTYÜLÜNK
DE AZÉRT ÖRÜLÜNK,
HOGYHA MŰSOR UTÁN
MONDJÁK: HŰ, AZ A LÁNY!
MEG A MÁSIK SPINÉ,
HÁT EZ KÉSZ KABARÉ!"
AZ A KÖNNY, AZ A JOIE,
AZ A JE NE SAIS QUOI,
EZ PARIS, PAR MA FOI!
KÉT KIS NŐ, OH LA LA!
ITT, EGY FÜSTÖS, KÉTES, KOSZLOTT-FOSZLOTT,
PÁRIZS-SZÉLI BŰNTANYÁN
ITT A GYÖNYÖRŰ KÉT COQUETTES
KÉT KIS ARANYOS CREPE SUZETTES
FELDOB TITEKET...
ÉS A TÖBBI.
Dominique: ( A taps csillapodtával bájosan megszólítja a közönséget. )
Bon soir, mes amis. Kicsikéim. Istenien néznek ki ma este.
Absolument. ( villanásnyi szünet ) De, ugye, én is? Hm?
( kicsalogat egy kis tapsot ) Merci, merci beaucoup.
Önök nagyon rokonszenvesek.
Fatiguée: ( gúnyosan ) Imádom a spontán tapsviharokat.
Dominique: Ma chére Fatiguée, a taps olyan, mint a rendőrség: néha magától
is jön, néha meg hívni kell.
Fatiguée: Akkor meg már késő.
Dominique: ( kedvesen könyörög ) Jaj, Fatiguée, ne légy olyan pesszimista.
Végül is ma van a felszabadulásunk napja. Vive la liberté!
Szabadok vagyunk. Szabadok, mint a madár... azt éneklünk, amit
csak akarunk. Nem liheg a nyakunkba Monsieur Leplée.
Fatiguée: ( a közönséghez ) Oh, pardon. Egy szót se értenek, n'est-ce pas?
Tudják, drágáim, Monsieur Leplée – a főnökünk – a kabaré
tulajdonosa, hát egy kicsit... hogy is mondjam...
Dominique: Erőszakos?
Fatiguée: Egy patkány. Maradjunk ennyiben. Edith Piaf számait kell
kell ledarálnunk ezen a színpadon – vagy mi ez - minden este. Minden áldott este. Estéről estéről estére. ( énekel )
"Mon legionaire."
Dominique: "Non, rien de rien. Non..."
Ketten: "da da da da milord, da da da da milord..."
Fatiguée: Tudják, M. Leplée-nek túl drága la grande dame, Madmoiselle
Piaf. Így ő odaát a Cafe Matou-ban hülyére keresi magát, mi meg
itt szánalmasan majmoljuk a tizedéért. Ez olyan hervasztó.
Dominique: De ma este, aranyoskáim, M. Leplée előzetes kihallgatáson van
a rendőr-főfelügyelő irodájában. Nem véletlenül! Nekem ugyanis
a rendőrfőkapitány régi kedves ismerősöm. Egyszer egy bizalmas
ügyben...
Fatiguée: ...a hóna alá nyúlt!
Dominique: ...én pedig megkértem, hogy ma este nyúljon a tulaj hóna alá...
Fatiguée: Nem fogja megköszönni! Leplée téged is, engem is úgy kirúg,
mint a ...
Dominique: Quel dommage! Tehet nekünk egy szívességet! Különben is,
nem mindegy? Addig is miénk a színpad. Megígérték, hogy
nem engedik ki éjfél előtt.
Fatiguée: ( Dominique-nak ) Ha pénzt is kapnak, talán reggelig is benn
fogták volna.
Dominique: ( Fatiguée-nak ) Pénzt nem pazarlok erre a szemétládára.
Fatiguée: ( a közönséghez ) Mindegy, M. Leplée már nincs útban, tehát ma
este – és csak ma este – Dominique és én elénekeljük a saját
repertoárunkat. Végre...
Dominique: Valahára!
Ketten: Enfin!
( J.P.P. hangosan megköszörüli a torkát. )
Dominique: Ó! Majdnem elfelejtettük. Ez a ( iróniával ) komoly és józan úr
a zongoránál a kísérőnk – és jóbarátunk, Jean-Paul-Pierre.
( J.P.P. feláll, közönyösen meghajol, és sietve visszaül. )
Fatiguée: Talán sejtik, ő lesz a nagy durranás.
Dominique: Csak hülyéskedünk, Jean-Paul-Pierre. Tudod, a korodhoz képest
egész jól nézel ki. ( a közönséghez ) Azt mondják, a jó bordói
tartósítja az embert.
Fatiguée: Oui. Az a néhány hordónyi bordói vérré válik. (villanásnyi szünet)
Jean-Paul-Pierre. Szokatlan név, nem? Először azt hittem, Pierre a
vezetékneve Aztán megtudtuk, mi az igazság. Az anyjának
fogalma se volt, ki az apa, ezért elnevezte a három leggyanúsabb
pasasról.
Dominique: Én csak úgy hívom, J.P.P. Így rövidebb.
Fatiguée: ( élesen ) Dominique! A vendégeink kezdenek fészkelődni.
Dominique: ( szexisen ) Remélem is.
Fatiguée: Jaj. Istenem. Melyik dallal kezdjük?
Dominique: Hát mit szeret manapság a közönség? |
|