[ Musical gyűjtemény ] -> Betlehem csillaga ~ I. felvonás teljes szövegkönyve
| «« Előző szám |  « 1/2 »  | Következő szám »» |

Első jelenet

A színpad egy Názárethez hasonló keleti városka terét mutatja, amelyre emberek jönnek be lassan, egyenként, csoportokban, mintha beszélgetnének. A színpadot félelem, titok, kilátástalanság érzése üli meg. A kezdetben elindult zene is ezt sugallja.

Öreg: Miért hagytál el, Istenünk,
Miért hagytál ilyen árván?!
Hiába kutatunk, keresünk.
Fekete félelem száll ránk:
miért hagytál el Istenünk,
miért hagytál ily árván?!
Ráchel: Avagy mi dobtunk téged el?
Megfutamodtunk gyáván?!
Színed előtt ki térdepel,
ha már mi sem?! A Sátán?!
Miért hagytál el Istenünk?
Remegünk érted árván.
Öreg: Bőg az Aranyborjú, hallod?
Néped imádja báván.
Ha bűneinket sokallod:
szólj ránk, Urunk, kiálts ránk!
Bőg az Aranyborjú, hallod,
imádja néped báván!
Öreg, Ráchel: Miért hagytál el, Istenünk,
miért hagytál ilyen árván?
Hiába kutatunk, keresünk.
félelmek félelme száll ránk:
Miért hagytál el Istenünk,
miért hagytál ily árván?!
Római katona:Ki szidalmazta itt a császárt?!
Álljon elő hamar, ha mer!
A légió erre a földre
az örök békét hozta el,
ti meg lázongtok, lázadoztok,
Izrael népe! Izrael!
I.Hang: Mit keres itt a Légió,
császárotok hada?!
Róma földjére lépni jó:
mért nem mentek haza?
Római katona:Átmeneti időket élünk.
Mi csak ideiglenesen
tapossuk palesztina földjét,
távozunk gyorsan, sebesen.
II.Hang: Háromszor halok én addig,
Háromszor a fiam is!
Maradtok, mint Egyiptomban
a "hűséges" piramis!
Római katona:Pofa be! Tirhuljatok innen!
Adok én nektek piramist!
Te, akkorát kapsz a fejedre,
Hogy megsajnállak magam is!

A csoportok egyesülnek, fenyegetően közelednek a rómaiakhoz, akik kihátrálnak. Lázadás?
I.Hang: Ki küldte nyakunkra ezt a latror?
(Talán besúgó volna köztünk?)
Fizetjük nekik a hadisarcot, és
Arra várnak, hogy köszönjük is meg!
II.Hang: Még hogy imádjunk ezeregy istent!
I.Hang: Te csak hallgass, Urunkat sem imádod.
Megszentségteleníted szombatunkat!
Mondják: ágyasod nagyobbik lányod.
Templomba nem jársz, Isten szava untat.
II.Hang: Vádolsz. De én nem ontok vért, miként te!
Nem sokasítok özvegyet meg árvát.
I.Hang: Csak bőg rád az aranyborjú, idétlen!
Uzsorás vagy! És bálványt imádsz, bálványt!

Dulakodás támad a helyszínen, Mária kezd énekelni, de a veszekedők nem hallják.

Mária Istenem, mért nem adsz békességet?
Istenem, mért nem adsz reménységet,
Hitet, szeretetet, békességet.
(Öreg a veszekedőkhöz fordul)
Öreg: Hagyjátok abba már!Elég volt!
Feljött a délutáni félhold.
Mire lassan bealkonyul,
A Légió is kivonul, ellenünk!
Ki-ki menjen szépen haza,
Hadd lelje Heródes hada
Hűlt helyünk!
Az emberek lassan szétszélednek, ott marad Mária és József.
József: Íme, Máriám, így fest Izrael.
Ideje jött a marakodásnak.
Ideje jött a marakodásnak,
Veszekedésnek, civakodásnak,
Ideje jött el a széthúzásnak.
Szeretet nélkül csak szenved a nép,
Hitét veszti, ha iga alatt él!
Megront mindent az embertelenség,
Megront mindent az embertelenség.
Mária: Istenem, miért nem adsz népünknek
Hitet,szeretetet, békességet?!
Istenem,miért nem adsz népünknek
Hitet,szeretetet,reménységet?
Megölelik egymást, elbúcsúznak,József el.



Második jelenet
Mária magára marad, jön Gábriel.
Gábriel: Üdvözlégy Mária!Ne félj,
Isten követe vagyok,
Nézd a szárnyam havát,
Tekintsd a szememet,
Hogy ragyog!
Légy üdvöz, Mária ne félj:
Az Úr követe vagyok!
Veled van Isten, Mária, veled,
Méhedben fogansz fiúgyermeket,
Nevezd Jézusnak, Jézusnak nevezd:
Dávid trónjának örököse lesz.
Csillaga nagy fényességben jön föl,
Uralkodni fog égen és földön:
Királyok királya lesz örökkön!
Mária: De hát én hogy szüljek kisdedet,
Hiszen férfit én nem ismerek?!
Gábriel: Rád a Szentlélek száll szelíden,
S az úrnak ereje borít el.
Születendő magzatod szent lesz,
Akit fiaként küld el Isten.
Mária: Az úr szolgálóleánya vagyok:
Történjék velem szavaid szerint.
Gábriel: Szárnyam havát küszöbödről
A szél elhordja reggelig.
Mária: Magasztalja lelkem az Urat,
És az én lelkem ujjong az Isten,
Az én Megtartóm előtt,
Mert rátekintett szolgálóleánya alázatos voltára:
És íme mostantól fogva
Boldognak mond engem minden nemzedék.
Uralkodni fog égen és földön.
Királyok királya lesz örökkön.
Magasztalja lelkem az Urat,
Magasztalja lelkem.

Harmadik jelenet

Heródes: A hódolat nekem itt kijár,
Hisz mindenki alattvalóm.
Elvégre én vagyok a király!
A fő pap is csak talpnyalóm.
Csak is a császár úr fölöttem,
Csak is a császár! És ez jó.
Igaz, most dúl-fúl dühében,
Mert vért ontott a Légió.
Pedig néha kell a kiontott
Vér, hogy becsüljék a békét.
Hát én megtáncoltattam –úgymond!-
Isten kiválasztott népét.
A császárt majd ezer arannyal
Kibékítem (vagy kettővel!)
Lám, még nekem is törődnöm kell,
Törődnöm kell a jövőmmel.
Most udvarolni járnak hozzám
A papok és a főpapok,
De még a fő-fő csillagász is
Az ajtómon kopogtatott.
Szólék: sokalljatok az adót?
A béke drága, ára van!
Majd eljő az adók adója,
Majd eljövend, mert hátra van.
A Légiónak enni kell ám,
A Légiónak inni kell.
A katona falánk egy állat:
Zabál, vedel, ürül, vizel!
Mennyi, de mennyi is a gondom!
Csoda, hogy élek, s van erőm!
Ma rólad álmodom,ó, császár,
Bocsáss meg nékem, jótevőm.

Szolgák és szolgálóleányok jönnek be, étkeket hoznak, lányok táncolnak, énekelnek, táncolnal Heródes lakmározik.

Szolgák: Nagy jó urunknak, Heródesünknek
Minden parancsa számunkra ünnep!
Őrizzük ébren, óvjuk az álmát,
Legyezgetjük őt,
Délszaki pálmák,
Amit kigondol, valóra váltjuk:
Ő a királyunk áldjuk és aldjuk!
Övé a hatalom, a dicsőség,
Benne leli meg gyermekünk hősét,
Ellene csak az alja nép ágáll,
Ám roppant hadserege vigyáz ránk.
Besúgó: Nagy jó uram, e balga nép,
Ez az útszéli söpredék,
Oly eltompult, reménytelen,
Már nem hisznek Istenben sem.
Prófétákkal feleselnek,
Acsarkodnak, veszekednek,
Én amondó vagyok:
Megtört a gerince Izraelnek!
Heródes: Óriási! Ez nagyszerű!
Zacskó arany lesz jutalmad!
A választott nép
Itt hever a lábam előtt,
S liheg, hallgat.
Remélem, ezért a császár
Engemet is megjutalmaz.
Római követ jön
Követ: A császár parancsa ím, tudtul adatik:
Izraelnek népe összeírattatik,
Mert számon tartatik és megfigyeltetik,
És adófizetésre mind köteleztetik.
Aki ellenszegül: az felkoncoltatik.
Heródes: Nagyszerű!Pompás! A büszkeségüknek vége!
Oda maradék dacuk is! Elvesztél, Izrael népe!

Negyedik jelenet

József egyedül van és egy gerendán dolgozik. Mária jön.
József: Mária, drágám, kedvesem,
Én eljövendő hitvesem:
Ki szeret engem, ha te sem.
Mária: Dávid fia, egyetlenem,
Miért mondod most ezt nekem?!
Csönd van szívemben, félelem:
Miattad félek, édesem.
József: Miattam vagy ilyen komor?
Hiszen tiéd hódolatom,
Te vagy minden gondolatom.
Mária: Ó, todom én, hogy te szeretsz,
Arcod örül, szemed nevet,
Ám szeress, akkor is szeress,
Ha megnyitnak ránk az egek.
Mária elmegy. Jön a Besúgó
Besúgó: Jó napot, jó munkát József,
Nekem derék ácsmesterem!
Látom, nagy fába vágtad a szekercédet,
Én Józsefem!
József: Hát ami igaz, az igaz!
Reggeltől birkózom vele.
De te mi járatban jársz-kelsz,
Mi szél hozott errefele?
Besúgó: Beugrottam kicsit hozzád, hogy lássalak,
S első legyek, én legyek a legelső,
Én, aki megszorítja kezed!
Júdeából jövök, József,
Ahol az a nagy hír járja:
Áldott állapotban van jegyesed,
A szép Mária!
No, de akkor megyek is már!
Búcsúzóul annyit mondok:
Apa leszel József, apa!
Boldog lehetsz, nagyon boldog!
Besúgó el.
József: Most mit tegyek, mit tegyek?
Én, kit cserben hagyott párja.
Hiszen érintetlen tőlem jegyesem,
Életem társa.
Törvény kezére adjam-e:
Hisz otromba kő van elég!
Vajh, ki küldené halálba bűnbe esett szerelmesét!
Ó, Máriám, Máriám,
Miért tetted ezt szegényke?
Ó, Máriám, jaj Máriám, mit tettek veled szegényke!
Törvény kezére nem adlak,
Mert otromba kő van elég!
Szép csendesen elbocsátlak,
S ha akar, megbocsát az ég.
József leborul ágyára és fáradtan álomba merül. Jön Gábriel.
Gábriel: Dávid fia, József,
Halld az Úr szavát!
Ne neheztelj Máriára:
Ne illesse vád!
Ő a Szentlélektől
Fogant gyermeket,
Ne késlekedj, házasodj meg,
Isten várja ezt.
Fiút fog majd szülni,
Jézusnak nevezd,
Bűneitől ő menti meg
Ádáz népedet.
József felébred. Öreg lassan közelít felé.
József: Öreg nem láttad-é
Gábriel arkangyalt?
Kicsit elszenderedtem és
Megszólított a hang.
Fölismertem rögtön:
Ő volt az arkangyal.
Öreg Gábrielt nem láttam,
Ám szél kerekedett
Házad előtt, boszorkány szél,
S vitte a szemetet,
Megsürgette, táncoltatta
A port s a levelet!
Akkor ő volt, biztosan ő,
Más nem lehetett!
Bizony mondom, József,
Sok a csoda erre,
Gondolj csak a júdeabeli
Öreg Erzsébetre:
Isten megáldotta
Méhét, fiút fogant,
Zakariást megnémítá,
A Hang, az égi Hang.
De látom, közelít, közeleg kedvesed
Isten megáldjon Józsefem!
Békesség veletek!
Öreg el, Mária jön
Mária: Nehéz a szó, József:
szívem alatt remény,
mintha tenger partján
örülnék sírva én.
fiat szülök, József,
megváltó kisdedet!
fiat szülök József,
megváltó kisdedet!
József: Már tudom, már tudom,
hírelte Gábriel:
egymástól mi dehogy
fogunk már válni el!
ehogy adlak téged
a megkövezőknek:
csak Isten választhat
engemet el tőled
engemet csak Isten
választhat el tőled.
Mária: Istenem, teremtőm
a lelkem magasztal
előtted szolgálód
letérdel, fejet hajt.
isteem, teremtőm,
lelkem magasztal
előtted szolgálód
letérdel, fejet hajt.
Remegem az órát,
sürgetem a percet,
jöjjön a pillanat,
a piros pillanat,
miért szívem reszket:
Uram, én szeretlek.
Bennem lészen háza
a csöpp Megváltónak,
ringatom, rengetem,
mint halászt a csónak.
bennem lészen háza
a csöpp Megváltónak.
nekem jutott, íme,
az égi szerelem:
tied vagyok Uram,
rendelkezz hát velem.
tiéd vagyok Uram,
szerelmes Istenem.




Ötödik jelenet
Pünkösd ünnepén vagyunk. Vidám, éneklő táncoló tömeg kavargása látszik a színpadon. Gyermekek kezdik az éneket és a táncot.
Gyermekek: Pünkösd van, pünkösd van,
Kikeleti ünnep,
Ilyenkor látogat
Meh Isten bennünket!
Ilyenkor látogat
Meg Isten bennünket!
Ifjak,legények: Pünkösd van, gyönyörű
Piros pünkösd napja:
Hombárban szikkad a
Termés learatva.
Leányok: Dal száll, fényes szél fúj,
Nyílik tenger virág,
Még a nap is táncol:
Vigalom a világ!
Férfiak: Pünkösd van,
Ilyenkor látogat meg
Isten bennünket.
Mindenki: Dal száll, fényes szél fúj,
Nyílik tenger virág,
Még a nap is táncol:
Vigalom a világ!
Kis csoportokra oszolnak az emberek, az egyikben Öreg,Ráchel,I.Pásztor,Mária,József.
Öreg: De rég, de rég nem láttalak
Kedves Ráchelem!
Hogy van a kis vasgyúró,mondd?
Ráchel:Nagyon eleven,
Nő, mint erdőben a gomba,
Nem sírós gyerek,
Apja szakállát húzkodja,
Nevet és nevet!
Öreg: Hát csak vigyázz reá nagyon!
Neveld juhásznak
Legyen derék, mint az apja!
Juhásznak neveld!
I.pásztor: Szerencséd van Öreg,de nagy,
Hogy így szólottál,
Mert ki a pásztort csapüli, azt besózom ám!
Hát nagy szerencséd van öreg,
Hogy így szólottál!
Öreg: Ni csak, hogy köhög a bolha,
Ni csak, hogy köhög!
Még a gomolyát majszoltad,
Siheder-kölyök
Voltál, mikor én apáddal
A hegyek között
Akkora nyájat tereltem,
Hogy az út nyögött.
I.Pásztor: Bocsáss meg nekem, bocsáss meg!
Csak tréfáltam én!
Ki ne tudná, te voltál az a
Pásztorlegény,
Aki három csikaszt öltél
Meg egy nap alatt.
Nagyon becsüllek én, Öreg!
Csak tréfáltam, csak.
Öreg: Jól van, de hagyjuk a múltat!
Odafordul Józsefhez és Máriához.
Mi hír Józsefem?
Jegyesek vagytok, azt látom.
És a szerelem?
József: A szerelem a kenyerünk,
Italunk a remény.
Isten áldását várjuk
Mária meg én.
Öreg: A remény, az nagyon fontos,
Az örök remény!
Az élteti a népet is,
Bármilyen szegény!
Heródest nem érdekli más:
Adó meg adó!
Ám, telhet-e attól több:
Ki istentagadó?
Mária: Nagyon szépen beszélsz Öreg!
De hallottad-e,
Hogy közeleg a Messiás
Eljövetele?
Öreg: Hallottam hát! Azt beszélik
Úton-útfélen: eljő a Messiás hozzánk,
Eljő, eljövend.
Lányai Palesztinának
Már versengenek,
Hogy a várva várt kisdedet
Vajh, ki szülje meg!
Pásztorok jönnek, énekelnek, táncolnak.
Pásztorok: Hegyek völgyek, puszták
Fiai vagyunk,
Őseinknek útján
Szárnyaljon dalunk:
Hegyek, völgye, puszták
Fiai vagyunk!
Mi vándorok vagyunk
A nagy ég alatt,
Szél süvít, eső ver,
Vagy tombol a nap:
Vándorok vagyunk mi
Hatalmas ég alatt.
Hol a fű kövér, dús,
Arra mén a nyáj,
Patak vize mellett
Virraszt kalyibánk,
Ha üvölt az ordas
Retteg a határ.
Mária: Te meglátogattad földünk, s megitattad,
Ezer áldásoddal le is árasztottad.
Kórus: Istennek patakja tele van bő vízzel,
Adtál gabonából termést jó bőséggel,
A fekete földet elő készítetted:
Mária: szomjas barázdáit sűrűn megöntözted
Durva göröngyeit szerteporlasztottad,
Kórus: májusi esővel föl is lazítottad,
Sarjadó vetését meg is megáldottad
József: Viseli jóságod koszorúját az év,
Jólét jár kocsidnak nyomában és bőség:
Kórus: pezsdülnek a puszták, legelői zöldek
Dombok és a hegyek vígságba öltöznek,
A réteket nyájak lepik, meddig látsz itt,
És a völgyek ölén gabona hullámzik.
Minden ujjong, dalol a Te színed előtt.
Minden ujjong, dalol a Te színed előtt.
Megérkeznek Heródes katonái és közlik a császár parancsát
Heródes: Izrael népe, emberek!
Ím, a császári rendelet.
Alattvalóim!Ezentúl
Megszámláltatik szegény, úr,
Gyerekhad, ifjú, lánysereg,
Megszámláltatik a hadsereg,
Mert mától fogva, ezentúl:
A császárnak adót fizet
Mindenki, aki él s liheg.
S jaj annak, aki nem fizet!
Az ünneplő tömeg az ujjongás után megdöbbenve áll és hallgatja a katonákat. Az ünnepi örömzene átvált Heródes zenéjébe.
Mindenki: Miért hagytál el Istenünk?
Miért hagytál ilyen árván?
Hiába kutatunk, keresünk:
Félelmek félelme száll ránk.
Miért hagytál el Istenünk?
Miért hagytál ily árván?

Vége az első felvonásnak

| «« Előző szám |  « 1/2 »  | Következő szám »» |