Kölyökkori kincseim mind ellopták,
Féltett gyermekálmok, oly nagy csodák!
Ám engem nem hagytak a felnõttek!
Tiszta ésszel, keménységgel fertõztek!
Fontos ember lesz belõled, azt mondták!
Szeretteid érdekében kell, hogy harcolj hát!
Érzelmeik árnyai közt nõttem fel,
Ma is hallom: Tybalt, mindig gyõznöd kell!
Most a magány fojt, bármikor rám ront!
Az én átkom! Az õ bûnük!
Szüleim gyenge bábjaként
Kaptam fennkölt bõsz erényt!
Belém égett, amit kértek!
És kérdés nélkül végzem el,
Mit bosszúszomjuk követel!
Belém égett, nem hagytak más utat nekem!
Belém égett, erõszak lett az életem!
Büszkék a fiuk harcra kész,
Értük halsz vagy élsz!
Belém égett, amit kértek!
És kérdés nélkül végzem el,
Mit bosszúszomjuk követel!
Belém égett, nem hagytak más utat nekem!
Belém égett, erõszak lett az életem!
Büszkék a fiuk harcra kész,
Értük halsz vagy élsz!
Kölyökkori kincseim mind ellopták,
Féltett gyermekálmok, oly nagy csodák!
Ám engem nem hagytak a felnõttek!
Tiszta ésszel, keménységgel fertõztek!
Benvolio: Bajt érzek, Mercutio. Egész nap semmi perpatvar, túl nagy a nyugalom.
Mercutio: Semmiség!
Róza: És most mi lesz?
Mercutio: Capulet-barátaink szusszannak éppen. A fejükbe szállt a bál,
meg a sok bor, amit vedeltek.
Benvolio: Úgy legyen. De én akkor is, féltem Rómeót.
Tybalt: Hé, ti ott!
Mercutio: Capuleték!
Tybalt: Hol a barátotok? Ha a kutyák itt vannak, a gazdájuk sem lehet messze...
Benvolio: Rómeót keresi! Rómeót keresi!
Mercutio: Sok dolgot láttalak már keresni, szép Tybalt.
Pénzt, szerencsét, verekedést... egyszer talán még nőt is!
De hogy most Rómeót, hát nem is értelek!
Tybalt: Mercutio, ne csinálj bajt magadnak! Inkább ki vele, hol a nőfaló!
Mercutio: Biztos fal valahol... Csak nehogy ti legyetek a pecsenye egy halotti toron!
Tybalt: Túl lősz a célon, Mercutio! Rómeót keresem!
|
|