Carmen: Szárnyára vesz majd
a hírnév,
szólít egy hang:
te is szállj!
Átölelnék minden embert,
hisz általuk lettem a sztár!
Bébi, nézz most rám,
te mindent láthattál,
láttad azt, hogy küzdelem lett
az életem – hogy egy nap
a fényben láss!
És ez még nem minden,
csupán a kezdet még,
képzeld el, nagy színlap az ég,
s csillagként ott egy név!
Az én nevem – nézd!
Együtt: Fény!
Szárnyára vesz majd
a hírnév,
szólít egy hang:
te is szállj!
Átölelnék minden embert,
hisz általuk lettem a sztár!
Fény!
Érzem, hogy éget, hogy átjár,
így lesz ez már örökké!
Fény!
Láthatod majd, csak rám nézz,
emlékezz rám, amíg élsz!
Emlékezz! Emlékezz!
Carmen: Bébi, ha itt a láz,
csak taps kell, semmi más,
hát higgy bennem
és légy nagyon jó,
úgy szeress, hogy érezzem,
nincs rá szó!
Bébi, a fénybe föl,
nagy út a semmiből,
de egy nap mindent
megkapok én,
értem gyúl ki a fény!
Együtt: Fény!
Szárnyára vesz majd a hírnév,
szólít egy hang:
te is szállj!
Átölelnék minden embert,
hisz általuk lettem a sztár!
Fény!
Érzem, hogy éget, hogy átjár,
így lesz ez már örökké!
Fény!
Láthatod majd, csak rám nézz,
emlékezz rám, amíg élsz!
Emlékezz! Emlékezz!
Emlékezz rám! |
|