A testvéreket bosszantotta a tarka, szép kabát
De főleg az, hogy álmokat mesélt órákon át
Azt álmodtam, hogy mind a búzánk jó magasra nőtt
És meghajolt a többi mind az egy kalász előtt
Az egy kalász, mit én arattam, lángolt, mint a nap
A többi gyatra, szürke volt és kisebb, mint a zab
Ettől persze tönkremegy egy kis családi cég
Mi úgy találjuk, Józsefből s az álmokból elég
De volt egy másik álmom is: az égi csillagok
Meghajoltak egy előtt, s az egy az én vagyok
Sorsszerűen állok én, tehát fölöttetek
Az államügy való nekem a szántóföld helyett
Hát ezt nem bírja senki sem, az öcskös elhülyült
Bennünk minden érzelem a fagypontig lehűlt!
Hát eddig mégis azt hittük,
Hogy számolni csak tud
Hogy tizenegy az egy ellen,
Az mindig célba jut!
Az álmok persze ostobák
Hát azt reméljük legalább
Mi azt reméljük legalább
Mindez hát mire való?
Az álmok célja, tiszta sor: hogy elhiggyük, mi az,
Józsefből nagy úr lesz majd, belőlünk sült paraszt!
Hogy stimmelnek -e álmai, az még nem tudható,
De egy biztos az öcskösnél: hogy nem közénk való!
|
|