EVA
Az út, a cél mind-mind enyém volt.
Minden díj, dicsőség csak engem várt
S tudtam én, soha nem volt nem volt
Nagyobb, fénylőbb tűz annál,
Mint amely ott, akkor bennem élt.
Emlékszem, úgy tűnt ifjú lányként,
Hogy az idő szinte megállt felettünk.
Semmi új, jöhet ötven, hatvan talán még több év.
A távolért a vágy csak engem űz.
Hány élet várt!
Mennyi fény!
S milyen gyorsan véget ért!
CHE
Az út, a választás tiéd volt.
S bárhogy sír néped, megtört testedért.
Szivárvány, mely egy népet szédít, nincs többé
Nincs láng, mely ragyog, s elvakít
Hány élet várt!
Mennyi fény!
S milyen gyorsan véget ért!
BALZSAMOZÓK
Szem, haj, arc, alak.
Most már mind így marad.
Így él bennünk örökké.
Így érte el, amit akart.
CHE:
A pénzén egy hatalmas, szobrokkal díszített síremléket építettek, de csak a kövek, a szobrok maradtak háborítatlanul a sírkertben. Evita bebalzsamozott holtteste eltűnt, a sírbolt üresen állt tizenhét éven át...
|
|