JUAN PERON EVITA
Peron ezredes?
Eva Duarte?
Sok jót mondtak magáról. Sok jót mondtak magáról.
Túlbecsül, sok ez egy egyszerű tisztnek, Túlbecsül, sok ez egy kis színésznőnek,
Ki hazáját védi, és egy csak az ezrek közül. Ki hangjával játszik, és szimpla kis dalokra jó.
De ha te szólsz, figyelnek rád a milliók.
És amit te adsz,
az elröpít minket a hétköznapi világból!
Ma itt egymagad vagy !?
Igen. Ó, igen.
Úgy mint én !
Milyen bőkezű a véletlen,
és hogy épp te vagy itt, ez még álomnak is szép !
Bolond beszéd, de te higgy nekem
Nem volt itt kigondolva semmi sem
Nem volt számítás, nincs színlelés
Lásd, én nem csábítlak semmivel
Hát így fogadj el, és én jó leszek.
Én sem értem, hogy mért teszem,
Miért is mondom el, így hirtelen
Azt, hogy megbánnád, ha kihagynál,
És hogy jól jársz, ha most elviszel.
Neked érezned kell, azt hogy jó leszek,
S hogy kell neked az, hogy én jó legyek.
Ha untatlak, kérlek, szólj csak rám,
Nem számít semmi, csak hogy tudjam már
Mi vár rám, milyen vagy,
adsz-e jót a jóért majd?
Mit válaszolsz ?
Nem egy elkapkodott éjszakát,
Mohó kis ölelést, gyors búcsúzást,
Sokkal többet várok tőled én.
Úgy tennél boldoggá, ha érezném,
Hogy többet jelent az, hogy jó leszek
S hogy kell neked az, hogy én jó legyek !
Elbűvölsz, folytasd, kérlek !
Mindent értek már,
És tudnod kell,
Nem volt még senki más,
Kinek így mondhattam el:
Érzem, hogy jó leszek majd !
Nem egy elkapkodott éjszakát,
Mohó kis ölelést, gyors búcsúzást,
Sokkal többet várok tőled én.
Úgy tennél boldoggá, ha érezném,
Hogy többet jelent az, hogy jó leszek,
S hogy kell neked az, hogy én jó legyek ! |
|