Antonia:
Csak ő a fontos, csak ő,
Csak ő a kedves, csak ő,
Ha akármit is mondanak,
Ő mindig fontos marad.
De csak neki ártanánk,
Hogyha várnánk tovább még,
Hát úgy határoz:
Közbelépek és kész.
Hallom szélmalmokkal harcol
S attól félek, így is van
Ha a vőlegényem megtudja,
Hát otthagy biztosan!
Tudom én bizony: a nagybátyámnak, hogy mi tenne jót,
A szobába zárni és vízbe dobni azt a kulcscsomót!
Az lenne jó, rendbehozná
De hát tennünk addig kell, míg mód van rá!
Csak ő a fontos, csak ő,
Csak ő a kedves, csak ő.
Hát úgy határozok: közbelépek és kész.
Pap:
Ismerlek, bájos lány, értelek igazán
Úgy ám, úgy ám!
Ismerlek, bájos lány, értelek igazán
Úgy ám, úgy ám!
Házvezetőnő:
Attól tartok, hitves nélkül
Kóborolt sok éven át
Így ha visszatér a házba
Netán szégyent hoz reánk.
Ott egy tündérképet kerget
Kiben vágya testet ölt,
Olyan őrült és tán azt hiszi,
Hogy én vagyok a hölgy.
De pórul jár, ha velem kezd,
Én azt ajánlom, meg se kísérelje ezt!
Csak ő a fontos, csak ő,
Csak ő a kedves, csak ő.
És boldog lennék, ha rávigyázhatnék csak.
Antonia:
Jaj, jaj, jaj, stb.
Pap:
Ismerlek igazán, nem is lesz baj talán
Úgy ám, úgy ám.
Csak ő a fontos nekik,
Csak ő a kedves nekik,
Mily áldott nők ezek
Mily tiszta jószívűek.
Semmi okuk nem lehet
Csak, hogy ilyen szelídek
Mily áldott lelkűek, tiszta szívűek ők!
|
|